Le menten a konyhába és egy ismerőssel találkoztam. Matt takarítójával Erikával. Amióta Mattet ismerem azóta ismerem öt is. Nagyon aranyos kedves nő. Mindig megpróbál segíteni mindenkinek. És ha minden igaz akkor Matt is bírja mert nem viselkedik vele lekezelően. -Jó reggelt! - köszöntem neki. -Szia! Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva. -Honnan tudod hogy itt aludtam?? - kérdeztem csodálkozva. -Matt meg kért rá, hogy ne csapjak nagy zajt mert fent alszol. - felelte ezt is mosolyogva. -Jaa!! Értem. Nem találkoztál Justinnal véletlenül?? - reménykedtem. -5 perce ment el. Akartam neki adni valami kaját de azt mondta, hogy siet haza hozzád. Aztán mikor mondtam volna, hogy de te ott vagy fent addigra már ki ment. De nagyon ideges volt meg olyan volt mint aki fél valamitől. -Hát ez fura mert még üzenetet is küldtem neki este hogy ha előveszi a telefont akkor lássa, meg hogy szóltam neki .. -És hogy ne tudja utána rád olvasni hogy miért nem szóltál neki. - fejezte be a mondatom. - Érthető. -Igen. De most csak ezért nem fogom felhívni hiszen én szóltam neki. - mondtam. -Rendben csajszi. - kacsintott. - Kérsz valami kaját? Gondolom a tegnapi buli után jól esne valami! -Ja. Elfogadnám szívesen. - mondtam közben leültem az egyik székre és pihentem. 1 óra múlva Erika makarónit csinált nekem amit hamar meg is ettem. Azóta meg már haza is jöttem. És minden jó lenne ha tudnám hogy mi van Justinnal. Semmit se tudok róla, hogy hol van, kivel van, jól van-e! De semmi, semmit sem tudok és az is csoda hogy haza tudtam jönni. Amúgy az fura hogy az én kocsimmal mentünk mind a hárman de mégis amikor ma mentem ki akkor ott állt a kocsim. És Bia is eltűnt akárcsak Justin! Próbáltam hívni őket de egyikük sem vette fel. És ez már tényleg fura volt, mert Bia imádja a telefonját, bárhova megy az a első ami eszébe jut. Meg mindig ott van a kezében, soha nem teszi zsebre vagy a táskájában és mindig bárkinek felveszi a telefont, még ha nagyon utál valakit akkor is. De semmi. Justinnak meg kivan kapcsolva. Ez sem rá vall. De most csak egyet tudok tenni, hogy várok a válaszra.
22:56
Befejeztem a rend rakást. Nagyon ideges vagyok mert még mindig nem tudok semmit Justinról se Biankáról. Azóta felhívtam Mattet meg Andrewot, hogy nem tudják-e, hogy hol vannak! De mind a ketten csak este látták, azóta se kép se hang. Nagyon, nagyon, NAGYON fura ez már!! Azóta meg még próbáltam hívni őket. Bianka mindig foglalt volt Justin meg állandóan kinyomott. De most már nem aggódom annyira, de ha haza jön azzal a szöveggel, hogy miért nem hívtam vagy adtam magamról élet jelet akkor megverem esküszöm!! Mert ez GÁZ!! Na mindegy is. Be mentem a konyhába és csináltam magamnak popcornt. Majd vissza mentem a nappaliba és elkezdtem valami jó kis film után kutatni. Végül 1973-as filmet néztem ami a ördögűző. Sokat hallottam róla, de általában mindig azt mondják, hogy ez egy kurva jó film. És most, hogy nincs semmi dolgok úgy gondolom, hogy itt az ideje megnézni.
2 óra múlva
Hát ez a film. Hogy is mondjak. A rendezője biztos nem unatkozott. Már 01:27 van. Minden lámpát felkapcsolva elindultam a lépcsőhöz, majd mikor felértem akkor lekapcsoltam a villanyt. Be mentem a szobámba át öltöztem pizsamába majd be bújtam a puha ágyamba. Még egyszer megpróbáltam felhívni Justint. Ki csöngött és fel is vette.
-Justin! Végre! Eskü csoda, hogy fel vetted! - mondtam idegesen
Vártam, vártam és csak vártam, de nem válaszolt.
-Justin! Baszki a telefonod! - "ordította" egy női hang.
-Basszus! - hallottam Justin hangját. - Jade figyelj! - mondta. Hangjában félelmet hallottam.
-Hagyjál békén! - mondtam.
-De kérlek ... - mondtam de kinyomtam. Gyorsan letettem a telefont. Meg próbáltam kikerülni a gondolatokat és megpróbáltam elaludni. De nem sikerült. "Basszus!! Justin megcsalt! Miért? Miért nem voltam elég neki? Miért kellet megcsalnia?" Jöttek az egyre fájóbb igazság. Nem bírtam ki és össze törtem. Elkezdtem zokogni. Nagyon fáj a szívem, az egész mellkasom. Nagyon fáj. Csak zokogtam és zokogtam megállás nélkül.
1 óra múlva
Próbáltam abba hagyni a zokogást. Próbáltam nyugtatni magam, hogy minden jó lesz, hogy ez csak egy állom és nem a valóság. De mégis még mindig itt fekszem az ágyban és mintha már 1000 éve zokognék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése