Előszó

-Jade! - ordította a nevem - nem kell meg tenned! Lehet minden ugyan olyan amilyen volt. Mint régen amikor együtt voltunk! Ahogy azt te szeretted! Minden újra olyan lesz! - mondta és közben egy könnycsepp folyt végig az arcán. Rossz volt így látni, mert szeretem őt és soha sem szeretem  így látni.
-Miért érdekelnek az én érzéseim, mikor úgysem engem szeretsz hanem mást? - kérdeztem és már nagyon nehezen tudtam vissza az érzéseim. De nem is harcoltam ellene.
-Honnan veszed, hogy nem szeretlek? - kérdezett vissza.
-Már lassan azt se tudom, hogy mit akarsz te egyáltalán.
-Téged! - ordított - de már nem tudok veled járni mert nem úgy szeretlek. De azt szeretném, hogy jó barátok legyünk, mert ami köztünk volt az nem szimpla járás volt hanem egy nagyon jó barátság is amit szeretnék megtartani! De ahhoz te is kellesz! - hadarta végig. Minden érzés elő jött belőlem és elkezdtem sírni. Rá néztem Biancará és nem tehetem ezt Justinnal. Bár mennyire is szeretem nem ölhetem meg azt akivel ő akar lenni mert akkor elvágom magam nála. Elvettem Bianca fejétől a pisztolyt és arrébb álltam. Justin oda rohant hozzá és hosszan csókolta, én meg sírva néztem őket és vissza gondoltam arra a korszakra amikor még engem csókolt így.